Nem tudom, mit érezhet Karácsony Gergely most, hogy újraszámolás után is nyert a főpolgármesteri választáson. Igaz, hogy csak 41 szavazattal, a matematika nyelvén nulla egész négy tízezrednyi különbséggel, amely olyan pici, mint hangya lábán a szőrszál. A legfontosabb azonban a győzelem, ezért áll a bús pesti nép értetlenül Karácsony nyafogása előtt, hogy ő bizony nem elégedett a győzelem mértékével, ő még nagyobb arányban akar nyerni, ezért új választásért fordul a Kúriához, az Alkotmánybírósághoz, csakhogy hozza meg számára a leginkább tetsző döntést.
Nem tudom, hogy KariGeri agyában pörög-e a vicc, amely az abszolút pechről szól. Az abszolút pech ugyanis az, ha valaki lezuhan egy repülővel, és épp egy süllyedő hajóra esik. Én Karácsony helyében nem kísérteném a sorsot, mert Gyurcsány hajója nagyon is süllyed. Karácsony repülője pedig egyelőre legalább röpköd. Lehet persze, hogy októberben, amikor feláll az új közgyűlés, már lesznek kellemetlen széllökések, de jelen állás szerint Karácsony akkor is elmondhatja, hogy ő a főpolgármester. Még akkor is, ha többre nem jó ez a tallum, mint pityke az őrmester zubbonyán.
Az erőviszonyokat tekintve ugyanis a Fidesznek tíz, a Tisza pártnak tíz, Vitézy Dávidnak három képviselője van. A DK–Párbeszéd-Zöldek–MSZP hét, a Kutya Párt három képviselővel rendelkezik. Ha meggondoljuk, hogy Magyar Péter hangsúlyosan kijelentette, hogy Gyurcsánnyal semmiképpen nem működik együtt, s Orbánnal se nagyon, bár ki tudja. Most, hogy a borzalmasan demokratikus nép kiküldte őt Brüsszelbe, lehet, hogy mégis a jobboldalnak van nagyobb esélye az Tiszával való együttműködésre. Ebben az esetben Karácsony tényleg nem lesz más, mint valami pityke az őrmester vállán.
Ez persze meglehetősen kényelmetlen helyzet, mert így nem lehet olyat állítani huzamos időn keresztül, hogy a kormány kivérezteti a fővárost. Ebből természetesen eddig sem volt egy szó sem igaz. Különböző adókból ugyanis főúri jövedelme származott a Városházának, amelynek legfeljebb tíz-egynéhány százalékát kellett (volna) neki a nehéz helyzetű települések megsegítésére, szociális adóként befizetni. Erre persze nem vállalkozott a Gyurcsány–Karácsony-tandem. Főképp azért nem, mert így lehetett üvöltözni arról, hogy a kormány kivérezteti a fővárost. Más kérdés, hogy a tartozásokat levonta a Kincstár, mert mint tudjuk, a törvény az törvény, a hülyék pedig a másik oldalon járnak.
Ettől azonban még megvolt a lehetőség arra, hogy Gyurcsányék a vészharang megkongatásával félrevezessék a budapestieket. Ez olyan jól sikerült, hogy hét megválasztott képviselőjükkel el is mehetnek a bánatba, tehát a magyarok egyáltalán nem szavaztak bizalmat nekik. A 33 fős Fővárosi Közgyűlésben ugyanis a jobboldal mögött 23 képviselő áll, míg Gyurcsány–Karácsony mögött 10. Ebből nehezen fog kijönni a baloldali többség.
Főleg úgy nem, ha Magyar Péter ügyek mentén szeretne elsősorban együttműködni. Itt van például az első ügy, Karácsony 42 fős tanácsadó-testülete, akiket Szentkirályi Alexandra mind egy szálig el akart zavarni a Városházáról. S nyilvánvaló, hogy ezzel a választók túlnyomó többsége is egyetért. 2020-ban például csak nekik havi bruttó 26 milliót fizettek, az utóbbi három évben pedig havi 34-35 milliót. Éves szinten 420 millió forintot.
Nem gondolom, hogy Magyar Péter ilyen látványosan szembemenne a népakarattal, és helyükön tartaná a Gyurcsány-fiókákat, a sokszoros milliomos Draskovics Tibortól, Gál J. Zoltánon át Mártha Imréig. Főleg azok után, hogy Soros már inkább őt, Magyart támogatja, mint a Böszme vezette csapatot.
De hogy mi lesz a vége az esetleges újraválasztásnak, azt nehéz megjósolni.
Az mindenesetre meghökkentő, ha valaki képes megtámadni saját választási győzelmét. Karácsony – sajnos ismerjük jól – van olyan öntelt, hogy ő minden körülmények között képes magáról liberális „szerénységgel” kimondani, hogy csak ő nyerheti meg a főpolgármesteri címet, még ha nem feltétlenül van így, akkor is. A mostani eredmény mindenesetre intő jel, mert a 41 szavazat és a győzelmi arány nagyobb szerénységet követelne tőle.
Karácsony azonban nem tudja, mi az a szerénység, mi az alázat. Ő a 4,5 év alatt kifejtett, mérhetetlen gyenge teljesítményét is szemrebbenés nélkül képes jónak minősíteni. De érezheti a büdöset, mert ha simán lemondana, akkor lenne újraválasztás. Csak senki nem garantálja neki, hogy ő lenne a főpolgármester. Arról meg azért mégsem akar lemondani. Csak a hírverést csinálja maga körül, mert talán tudja, mi az abszolút pech?
Mint írtuk: lezuhanó repülővel egy süllyedő hajóra esni.
A szerző újságíró
